SONNE

• 

A próbababák évszázadok óta lenyűgözik az embereket. Valójában nekik is van egy családfájuk, egy történetük.  

1923-ban, amikor Howard Carter kinyitotta Tutanhamon sírját, felfedezett egy kar nélküli, lábatlan, fa törzset, ami egészen pontosan a fáraó méretet tükrözte. Ez tartotta az uralkodó ruházatát.  

Néró feleségének például a saját alakját tökéletesen tükröző szabóbabája volt, hogy megkönnyítse a ruhaválasztásban.

Az emberi fantáziáját mindig is izgatta az emberi alak. Már gyerekkorunkban s játék babák és kiskatonák vesznek körül minket. Az életünk során különböző alakú ,,hamis emberekkel” találkozunk: gyermekjátékokkal, művészek, hírességek viaszmásaival, szabóbabákkal, mégis az európai divatbaba a modern manökenek őse.

Kezdetben a babák 1 méternél kicsit magasabbak voltak, hogy életnagyságúak legyenek, és a torzóknak viasz, fa, vagy porcelán arcuk volt. A divatnak köszönhetően a próbababák akkora népszerűségnek örvendtek, hogy a határokon is biztonságosan áthaladhattak velük még háború idején is.

1391-ben, a spanyol IV. Károly életnagyságú, az akkori francia divatnak megfelelően öltöztetett próbababáját Angliába szállították a béketárgyalások részeként.

IV Henrik elegánsan öltöztetett miniatűröket küldött a Medicieknek, hogy követhessék az angol trendeket.

Marie Antoinette folyamatosan tájékoztatta anyját és nővéreit a legújabb Versailles- i divatról. A francia forradalom idején Marie Antoinette vesztette el a fejét: a divatbabákat felváltották a fej nélkül drótból fonott, vagy bőrből készült szabóbabák. Ezek arc nélküli, ugyanakkor hasznos darabok voltak.

Végül 1870-ben a franciák mutatták be az első valód alakos divatbabájukat. Ez nem véletlenül esett egybe az ipari forradalommal: az amerikai iparosok tökéletesítették a nagy felületű üvegablakok gyártását, aminek hatására sorra jöttek létre a kirakatok Európa és Amerika szerte, valód színpadot hozva létre a divatbabák számára. A női próbababák nagy mellű „hősnők” voltak, három alapvető pozícióban: bal lábbal előre, jobb lábbal előre, vagy előre néző lábfejekkel. Ezek darabonként 15 dollárba kerültek, ami takaros összegnek számított. Ugyanakkor a baba nélküli kirakatok feledésbe merültek, az így bemutatott áruval egyetemben.

 

A „szűk-fűzős” időkben az egyik boltban egy korzettet viselő divatbaba ellen a Keresztény Nők Egyesülete fellépett. Nem számított, hogy a „kisasszony” bocsánatkérőn emelte kezét az arca elé. A WCTU száműzte az összes vulgárisnak titulált babát a kirakatokból. De ez csak aprócska győzelem volt. Ennek köszönhetően egyes városokban törvények szabályozták a kirakati babák öltöztetését.

A babáknak a cenzúrán kívül mással s meg kellett birkózniuk: a kilógó lábak és karok tömör fából készültek, a váz vasból, a fej szilárd viaszból, így 135kg-ot is nyomhattak, és a viasz is sok problémát okozott.

 Az I. világháború változást hozott a nők és a próbababák „életébe” is: a ruházat felfedi a lábat, sőt a térdet is! A babák által korábban felvett pózok élettel telibbek lettek.

 

A 20-as években a divatbabáknak Modigliani tekintettel adtak új külsőt, tükrözve az Art Deco stílusát. Valamint az új külső egyszerűbbé tette a papírmasé babák bevezetését. Az új babákat egy francia cég, a Siegel & Stockman készítette. Az anyagot gyorsan elfogadták az amerikai gyártók is, mivel ez sokat könnyített a babák súlyán, és ezzel elkezdték őket hőállóvá alakítani.

A férfi babákkal több probléma volt: a férfiak folyton kritizálták őket. Túl szép, túl nőies, túl hosszú a haja, nem elég izmos. A női babákat szépnek szerették, de a férfi babák elfogadásához szükséges volt elegáns, férfias anyagokat használni a baba összeállítására. Ezt elkerülendő, egyes gyártók absztrakt, vagy teljesen nemtelen babákat dobtak piacra.

Ralph Pucci, a Pucci kirakati babák tulajdonosa, a 90-es években komoly erőfeszítéseket tett a férfias baba előállítására: a görög-római ideálnak megfelelő atletikus külsejű babákat készített.

A mai babák korunk ideálját testesítik meg a maguk 36-38-as méretével. Anyaguk és kialakításuk változatos, és színük, arcformájuk is eltérő lehet.

Csoportosíthatók alakjuk szerint:

     fej és végtagok nélküli szabó baba

     fej nélküli torzó

     egész alakos próbababa

Anyaguk lehet fém, fa, műanyag, papírmasé, üveg, és szinte bármi, ami illeszkedik a kirakat stílusához. Ugyanakkor az üveggyantából készült babák a leggyakoribbak, mivel ezek anyaguknál fogva ellenállóbbak.

Készülhetnek vas, vagy üveg talpazattal, és rögzítésük is több helyen lehetséges. Leggyakrabban a lábfejet és a vádlit rögzítik.

 Testtartásuk változatos, így könnyen illeszkednek bármilyen kirakatba. Vannak ülő, álló, térdelő babák, és még ezen belül is rengeteg pozíciót vehetnek fel.